Mindig is volt kutyám. Pontosabban kutyánk. A két mondat közti különbség nagyon is fontos, mert a család közös kutyája meg a veled egy háztartásban élő kutya, aki a nővéredé, de azért a tiéd is, az nem a te kutyád. Tehát nem volt még kutyám. 

Én is szerettem volna sok mindent csinálni a karantén alatt. De nem ment. Rossz érzéseim támadtak. Aztán elkezdtem röhögni magamon, az mindig jót tesz.

Ha össze kéne foglalnom az életem egy szóban, az a várás lenne. Várok. Várom, hogy haza gyere, hogy enni kapjak, hogy végre pisilhessek, hogy hátha leejtessz valamit főzés közben, hogy megvakard a hasam, vagy éppen a fülem tövét, hogy szólj hozzám, hogy nézz rám. Már megszoktam, jó így. De…