Ismerd meg a szomszédaidat, legyél törzsvendég a lakóhelyeden!

Miutcánk Blog

Csengess, címkézz, vágj, némíts, értékelj!

Új funkciók a Miutcánkban

2020. november 19. - aronrun

3_1.png

Ahogy a mondás tartja, a tökéletes nem létezik, de a tökéletesre való törekvés igen. Így van ezzel a Miutcánk is, folyton találunk valamit, amin faragni, szépíteni lehet, miközben az igények is folyton változnak, és senki sem egyforma. Lássuk hát milyen fejlesztések történtek mostanában a Miutcánban.

Tovább

Járványhelyzet: Mit kezdjek magammal?

nevtelen_terv_2.png

Elég rémisztően hathat az este 8-kor kezdődő kijárási tilalom, pedig a korlátozásból könnyedén előnyt lehet faragni! Íme néhány miutcánkos tipp, hogy mihez kezdj magaddal a késő esti órákban, most, hogy bezártak a nyilvános közösségi terek, mint a mozi vagy a kocsma. Pótolj be régi mulasztásokat, próbálj ki új dolgokat, rendszerezd a napjaidat - olyan nyilvánvaló, de mikor kell, valahogy mégsem jut az eszünkbe.

Tovább

Forgalomcsillapítás a Belső -Erzsébetvárosban - lakossági vélemények

Kísérleti jelleggel, augusztus 10-e és október 31-e között, 3 hónapos próbaidőre forgalomcsillapítást vezet be Belső-Erzsébetvárosban az önkormányzat. Egyes utcák forgalmi rendje megváltozott. Ehhez kapcsolódóan az Erzsébetvárosi Önkormányzat megbízásából augusztus során a Miutcánk platformon futtatunk egy felmérést, amit összesen 1031-en töltöttek ki.

Tovább

Szólj bele a kerületed életébe a Miutcánkon!

Önkormányzati felmérések és kommunikáció a Miutcánkon

Szeretnénk veletek az egyik sikerünket megosztani!

A Miutcánknál célul tűztük ki a környékbeliek összekötését. Ezen, ezért dolgozunk minden nap. Néhány évvel az indulásunk után sikerült elérnünk, hogy már nem csak a szomszédokat és környékbelieket tudjuk összekötni, hanem a városvezetést is a kerületek lakóival!

Tovább

Nyaralj a szomszédnál!

Használd ki a nyár utolsó hosszúhétvégéjét!

A covid szépen “megkoronázta” az idei nyarat:


Ugrott a tengerpart, lőttek a backpackes terveknek. Mivel sokáig bizonytalanság volt, ezért az ember fia/ lánya nem tudott idejében tervezni sem, így sokan állunk még mindig bénultan, hogy akkor most végül is merre kéne menni. Mert menni mindenképpen akarunk. Jók a kerti partyk, meg a grillezések, de hát az mégsem nyaralás. Oké, akkor böngésszük át, hogy mi van kis hazánk menüjén felsorakoztatva szállás ügyileg. 

Ekkor jön a döbbenet.

Basszus, minden le van már foglalva! Egybe egy hetet gyakorlatilag képtelenség emberi áron lefoglalni, maximum napokra van lehetőség. Ha igényeid vannak, akkor még ennyi sem. 

 

Mit lehet ilyenkor tenni?

 

A legjobb, amit tanácsolni tudunk, hogy csapold meg az ‘Emberi Erőforrások Egyletét’ és kérdezd meg a szomszédaidat Miutcánkon, hátha van olyan (és lesz!) akinek van nyaralója (vagy ismer olyat, akinek van) Balatonon vagy más csodaszép helyen. Mindenki örömmel veszi, ha olyannak adhatja ki, akit ismer, vagy ismerősének az ismerőse, és van valamilyen fokú bizalmi szál. 

Szállásadóként a legtöbbször az a félelem, hogy az alkalmi bérlők, mit hagynak maguk után. Most meg, hogy a turisták nem nagyon teszik be a lábukat, az is para, hogy lesz-e, aki hagy maga után bármit. 

Mi, akik pedig szívesen bérelnénk nyaralót egy hétre, kicsit tartunk attól, hogy mi vár ránk, aki gyakran él ilyen lehetőséggel, tudja, hogy nagyfokú leleményesség bujkál a szállásadók egy részében is. Mondjuk ki: előfordult, h lehúztak minket. 

Így hát, ha ismerőstől, szomszédtól bérled a nyaralót, valószínűleg el fogod kerülni ezt a kimenetelt, sőt lehet, hogy jófejségből még egy palack jóféle helyi bort is kapsz ajiba, csak mert miért ne. 


Mindenképpen javasoljuk, hogy tegyél egy próbát és ha így tettél, arra biztatunk, hogy oszd meg velünk élményeidet akár a Miutcánk oldalán akár az info@miutcánk.hu-n!

Jó nyaralást kíván a Miutcánk csapata! 

Te is jártál már így?

Új funkció a Miutcánkban

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk, elkészült a Miben számíthatsz rám funkció!  

giphy_1.gif

….szükséged lett volna egy pici segítségre, mondjuk a biciklid kerekének felpumpálására, de nem volt kéznél segítség? Nyilván ilyennel nem megy az ember fia/lánya szervizbe, meg hát lapos kerékkel hogyan is tehetné?!

...jó lett volna, ha valakitől tanácsot kérhettél volna a kerttel kapcsolatban, de nem volt az ismerőseid között, olyan, aki segíteni tudott volna?

...vagy csak jó lett volna, ha valaki elmondja, hogyan kell új akksit választani a laptopodhoz?

 

No, ezekre a helyzetekre vezettünk be egy új funkciót, ez a MIBEN SZÁMÍTHATSZ RÁM?

 

miben_szamithatsz_ram_3.gif

 

Mostantól lehetőséged van megadni és természetesen felfedezni, hogy a közvetlen lakókörnyezetedben milyen segítségre számíthatsz, ami nem feltétlenül tárgyi segítség, hanem inkább tudás alapú, vagy tapasztalati.

Gondolj csak bele, milyen gyakran keresel a böngésződben ilyen típusú dolgokra rá!
Szerintem a mindennapjaink elég masszív részét teszik ki az ilyen jellegű információszerzések, amik mind arra irányulnak, hogy kinek milyen tapasztalata van egy-egy termékkel kapcsolatban, hogyan kell beállítani valamit, milyen paraméterek alapján kell kiválasztani bizonyos dolgokat, hogyan lehet a csöpögő csapot gyorsan megszerelni, milyen égő kell az íróasztali halogén lámpába, vagy két hasonló között mi a különbség. 

A Miben számíthatsz rám címkre rendszer szabadszavas így szabadon ajánlhatsz fel rajta keresztűlItt tudod kipróbálni!

De örömmel vesszük, ha valaki segít felfújni megfelelő nyomásúra a bicikli kerekét, vagy útmutatást ad abban, hogyan lehet kevesebb hulladékot termelni, vagy környezet-és emberbarátabb terméket választani, de kincset érhet, ha van egy olyan szomszéd,akinél tudsz sos-ben nyomtatni, vagy vigyázni tud a gyermekedre, amíg gyorsan leszaladsz a boltba pár dologért.

Keresd hírlevelünket, amiben részletesen leírtuk, hogyan használhatod a Miben számíthatsz rám? funkciót, próbáld ki és szomszédolj bátran, meglátod, megéri! Ha pedig van kedved, oszd meg velünk az info@miutcank.hu-n tapasztalataidat. :)

 

Fogadj örökbe?

Mindig is volt kutyám. Pontosabban kutyánk. A két mondat közti különbség nagyon is fontos, mert a család közös kutyája meg a veled egy háztartásban élő kutya, aki a nővéredé, de azért a tiéd is, az nem a te kutyád. Tehát nem volt még kutyám. 

A karantén első pár hetében én is kihasználtam a lehetőséget: takarítottam, rendezgettem a lakásomat, megnéztem pár filmet, amire nem volt eddig időm. De amikor már a szerszámos ládában méret szerint tettem rendbe a csavarokat... na az durva volt. Mikor egyértelmű volt már, hogy ez a helyzet még tart egy darabig, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy valamit mégis jó lenne csinálni. Mert valljuk be: 11-kor pizsamában reggelizni és egész nap régi sorozatokat nézni egy idő után kicsit befordít.

Pár hónapja - kissé hirtelen felindulásból - elmentem megnézni egy kutyát, aki egy ideiglenes gazdinál várta már fél éve, hogy valaki befogadja. Nagyon tetszett, de a közös séta alatt, ahogy mesélt róla ideiglenes gazdija, kiderült, hogy nem igazán passzolunk egymáshoz. Azon is elgondolkodtam, hogy az egyetem utolsó félévében kutyát vállalni, amikor azt se tudom, mi lesz pár hónap múlva, nem lenne túl bölcs. Szóval fájó szívvel lemondtam róla, és próbáltam kerülni az örökbefogadós posztokat.

Jött a karantén és hogy, hogy nem, megint elém ugrott egy rakás gazdira váró szegény kutya képe. Mivel a helyzetem változatlan - diplomázó egyetemista, sok különböző munkahellyel - már nem azokat a kutyákat néztem, akik végleges otthont keresnek, hanem olyanokat, akiknek segítene az ideiglenes elhelyezés is. Így találtam rá Korira. SOS kerestek neki befogadót, úgyhogy sok-sok sms, hívás és tanakodás után végül azt se vártam meg, hogy fuvart tudjanak szerezni; a nővéremmel együtt lementünk érte Ózd mellé. img_2999.JPGA gondozók kihozták Korit a menhely elé - külön örültem, hogy nem kell bemenni, mert szívfacsaró látvány lehet 300 gazdátlan kutya egy helyen - és meglepődve konstatáltam, hogy ez a kutya kicsit nagyobb, mint vártam. És egy kicsit ducibb. Sétáltunk kicsit, elbúcsúztak tőle a gondozói és beszálltunk az autóba. Pontosabban hosszas kérlelés után megemeltem a körülbelül 23 kilós kutyát és beraktam a kocsiba. 2,5 óra autózás várt ránk, amit sok megállás szakított meg. Nagy stressz egy állatnak egy ilyen hirtelen váltás; jön valaki, megsimogat, beszél hozzám, majd betesz egy autóba és elvisz. Próbáltam nyugatni, simogattam, de Kori még mindig félt, lihegett és bizony hányt. Nem is egyszer. Boldogan - legalábbis részemről biztosan - érkeztünk meg a lakásomhoz, és jött az első séta. Na most képzeld el, hogy falun éltél, erre 3 óra utazás után a VII. kerület közepén találod magad.

Fontos tudnivaló: Korit megverték, mielőtt a menhelyre került. Hiába szerette a gondozóit és szelídült sokat, egy vadidegen mellett bizony sokszor kirántotta volna a fejét a nyakörvből. Mert hát ki tudja, hova visz ez az ember? 

Például egy lépcsőházba. Lépcső. Az első fordulóig még okés, ott kisebb vitába keveredtünk  arról, hogy muszáj-e tovább menni, de nyertem.

Sajnos az első napot még egy sokkoló esemény zárta: a fürdetés. Ezt szerettem volna kihagyni, de nem lehetett, mert egy rajzfilmfigurához hasonlóan szinte látni lehetett a bűzcsíkot, amit maga után húzott. (Kezdők hibája: végre beemeled a kutyát a kádba, majd rájössz, hogy túl messze van a kutyasampon, ezért egy pillanatra elengeded a már vizes kutyát, és hopp…)

img-3320.JPG

A szobám ajtaja előtt ott volt a kölcsönkapott kis fekhely (egy fele akkora kutyáé), az ajtót természetesen nyitva hagytam. Az ébresztőt reggel hétre állítottam be. 

Sokszor felébredtem éjjel; néztem, hogy hogy van. Ilyenkor Kori is felkelt, és nézte, hogy mit nézek. Többnyire békésen aludtunk. Hétkor magamat meghazudtolva pattantam ki az ágyból, hogy sétálni vigyem, és elmorzsoltam egy könnycseppet, hogy nem csinált semmi olyat a lakásba, amit takarítani kellene. 

Mint egy újdonsült anyuka, kezdek kiborulni, hogy ebből a kutyából 2 napja nem jött ki semmi. Mindenki nyugtat, hogy ez normális, a stressztől van, ha megnyugszik, majd pisil-kakil. Azért én már hívtam az állatkórházat, készenlétben tartottam a segítséget, mert lehet, hogy ő bírja még, de én már nem sokáig. 

Ha egy átlagos péntek este hallottál  valami örömujjongást az Almássy tér felől, az én voltam. Mindenki hülyének nézett, de hát Kori 2 nap után végre könnyített magán, ezért én is megkönnyebbültem.

Szépen, lassan kialakult a napi rutinunk. Már nem a szobám előtt alszik, sőt, az ajtót is becsukom. Mikor megszólal az ébresztőm, Kori az ajtóm elé fekszik. Tudja, hogy legalább kétszer megnyomom a szundit, mielőtt nagy nehezen felkelek és hiába tudom, hogy ott van, néha így is majdnem átesek rajta.

Már nem esik neki az ételnek, leül, várakozva néz, amíg nem jelzem, hogy ehet (Nézd itt nézi!).

img_3077.JPG

Apró hülyeségeknek örül ilyenkor az ember. Mondjuk amikor elcsórja egy másik kutya labdáját, de odahozza neked. 100-ból 10-szer, de az nagy öröm. Vagy amikor tényleg odajön a hívásra. Vagy a harmadikra. 

Mindketten társasági lények vagyunk, és legalább egyikünk mehet játszani a barátaival. Mert lettek azok is. Alma, Zsuzsi, Dexter, Léna, és még sorolhatnám.

Érdekesség a kutyafuttatók kis közösségéről: a kutyák nevét eléggé könnyű kideríteni, de a gazdikét én szinte sose tudom. Kivéve az olyan ikonikus tagokat, mint Margit néni, aki mindig felköszön, ha az erkélyen ücsörgünk.

 Fene se gondolta volna, hogy így megszeretsz egy kutyát, akiről pontosan tudod, hogy nem veled fogja leélni az életét. Egy másik ideiglenes gazdi mondta, hogy ezért nem szabad olyan kutyát választani, akiről azt gondolod, hogy passzolna hozzád. Hát ezt elszúrtam. A másik “bölcsesség” az volt, hogy olyan ez, mint egy nyári szerelem egy fesztiválon. Amikor valakivel nagyon klappoltok, de tudod, hogy mikor ennek vége, ő a világ másik felére fog utazni, ennek ellenére ‘csakazértis’ élvezitek a közösen töltött időt. 

Amikor jött a hír az első gazdijelöltről, egész este sírtam. Hogy adhatnám oda bárkinek Korit? Jött az alkudozás magammal, hogy majd megoldom, mi túl jó páros vagyunk. És akkor ül az ember egyedül, pontosabban a cuki négylábúval a kanapén (mert ezen a ponton már a kanapéra is feljöhet), és magát győzködi. Erről is, arról is. Milyen jó neki velem. Milyen jó lenne neki egy kertes házban. Mennyire szeret engem. Mennyire szeretne minden hétvégén kirándulni. Mennyire szereti a kis barátait. Mennyire jó lenne, ha valaki be tudná vinni a munkahelyére. És még sorolhatnám.

 korival_1.jpg

A mi sztorinknak még nincs vége. Randizgatunk már jelöltekkel, és örülök neki, hogy első alkalommal sem azt néztem, hogy mi nem jó bennük. Hanem azt, hogy jó lenne-e Korinak náluk?

Előfordul persze, hogy az ideiglenes gazdiságból végleges lesz. Én még kitartok az eredeti tervem mellett, keresem az igazit Korinak, addig pedig vigyázok rá.

 

A kutyához kell némi önismeret - gondoltam én. Most már viszont úgy látom, a kutya segít abban, hogy másképp lásd magad. Nagy szavak ezek, de nekem tényleg segített az önreflexióban, persze nem oldotta meg, sőt, kicsit össze is zavarta a magamról alkotott képemet. 

Kérdezték tőlem, hogy mi lesz, ha Korinak állandó gazdija lesz; befogadok egy másik kutyát? Még az is lehet. De kell egy kis idő majd. Mert ilyen jófej kutya nincs még egy. Még ha az agyamra is megy néha. Aki a kis hab testét eldobja, és fetrengve rágcsálja a bokádat. Vagy kihúzza az éppen megkötött cipőfűződet. Akinek denevérfülei vannak, amik a játék során tökéletesen hangszigetelnek. Aki mindenkihez odamegy egy kis simogatásért. Akinek röhögve tudom azt mondani, hogy Korikám nem sok vagy, hanem rengeteg - ő meg csak néz rám és röhög. Aki beleszuszog a füledbe, majd egy váratlan pillanatban azt is megcsócsálja, de csak úgy kedvesen.

kutya1.jpg

Ideiglenes gazdinak lenni nagy élmény. Te vagy az állomás a menhely és a szerető, végleges otthon között. De nem csak parkol nálad a kutya, hanem kivirul, és megmutatja az igazi személyiségét.

Voltál már ideiglenes befogadó? Vagy te már megtaláltad a kutya/cica párodat? Meséld el a legjobb sztoritokat!

 

Mielőtt belevágsz, gondold át!

Mielőtt elkezded vadul böngészni az ideiglenes vagy végleges örökbefogadásra váró kutyusok képeit, gondolkodj.

Mit tervezel a következő 10-15 évben? Mert ha szerencsés vagy, akkor addig neked bizony mindig lesz valaki, akiért felelősséget vállalsz. Ez nem jelenti azt, hogy sosem bulizhatsz többé, nem alhatsz hétvégén sokáig, vagy nem utazhatsz sehová. Csak mindig ott lesz a fejedben, hogy addig ő hol van?

  • Ki eteti?
  • Ki sétál vele?
  • Elég jófej a főnököm, hogy bevigyem az irodába?
  • Kutyabarát a szálloda?
  • Ha baja esik, tudom kezeltetni?

Nagy, ijesztő kérdések ezek, legalábbis nekem. Másoknak meg magától értetődik. Ezért is gondold át, hogy te melyik csapatba tartozol. �

írta: Dalma, a Placemakerek csapatából

Zalán, köszi a segítséget az írásban! :)

„Damjanichban hallottam” – Boltosok a környékemen

A járványhelyzetben elkezdtek érdekelni a közeli élelmiszerboltosok; így elhatároztam, hogy az utca felfedezését kiegészítem mini-interjúkkal.

A Damjanich utca, ahol lakom, a környék egyik legrendezettebb, csinos, hangulatos útja, melyen nagyon kellemes végigsétálni. Mivel nemrég költöztem a hetedik kerületbe (éles környezeti váltás: a másodikból), szépen lassan elkezdtem felfedezni az utcában lévő üzleteket, éttermeket, és élveztem a környezetváltozás újdonságát. A járványhelyzetből kifolyólag elkezdett érdekelni az utcában dolgozó élelmiszerboltosok sorsa is; ezért határoztam el magamat, hogy az utca felfedezését kiegészítem olyan mini-interjúkkal, melyek által egy kis betekintést nyerhetünk a kereskedelemben dolgozók „karantén-napjaiba”.

„A törzsvásárlók tartják bennünk a lelket” – Endre, vietnámi vegyesbolt

A Bajza utcával szemben található egy vietnámi vegyesüzlet, amire még a lakótársam hívta fel a figyelmet, miszerint szinte mindent megtalálni viszonylag alacsony áron. A boltban – még ha talán nem is a legolcsóbb ázsiai üzlet – nem is csalódtam. Valóban rendkívül széleskörű a választék, a háztartási cikkek, valamint a legszükségesebb élelmiszerek pedig nagyon kedvező áron érhetőek el.

„Ha én pánikolok, akkor már tényleg nagy a baj”

– mondta nekem az egyik pénztárosnő, miután egy csokit nem vett észre a végösszeg kiszámolása után (mert nem tettem fel a kosaramat a pultra). A szellemes mondat érezhetően kicsit az egész járványhelyzetre vonatkozott. Nem tudom megmagyarázni, de valahogyan az egész közeg nagyon barátságosnak tűnt, és az üzlet mellett szimpatikussá váltak az ott dolgozók is. Egyértelmű volt, hogy ebben a boltban megpróbálkozom az interjúkészítéssel. Először az említett pénztárosnőt szerettem volna felkérni egy rövid riportra, de kijelentette, hogy nincs olyan sok mondanivalója: bejön a boltba, dolgozik, aztán hazamegy, és semmi izgalom nincs az egészben, mert a bolt nagyjából üres a járványhelyzet óta. A válasz karakán volt és kissé drámai, de a hölgy azonnal fel is oldotta a helyzetet és a főnökéhez irányított, aki „majd úgy is szívesen beszél”.

zalan3.jpg

A bőbeszédű üzletvezető, Endre (aki valóban készségesen vállalta a rövid interjút) árnyalta is kicsit a képet. Habár szerinte is lényegesen csökkent a forgalom, azért még jönnek be vevők, a törzsvásárlókra pedig mindig lehet számítani. „Főleg ők tartják bennünk a lelket, meg a forgalmat is” – mesélte a boltvezető, aki az interjú közben is odaköszönt egy arra sétáló törzsvásárlójuknak. Azt mondta, hogy a legtöbbükkel kialakult egy személyes kapcsolat, és „el lehet velük hülyéskedni, megkérdezik, hogy vagyunk, mi újság van, teljesen családias a légkör”. A vírustól való félelmeket tekintve Endre azt mondta, hogy mint minden embernek, neki is vannak félelmei.

„Én nem a járványtól félek igazából, hanem inkább a gazdasági következményektől, mert nyilván már lehet is érezni, de még csak most jön a java, ebben biztos vagyok”

Tovább

ELEGED VAN?

Én is szerettem volna sok mindent csinálni a karantén alatt. De nem ment. Rossz érzéseim támadtak. Aztán elkezdtem röhögni magamon, az mindig jót tesz.

 

Eleged van? Úgy érzed, a saját gondolataidban ragadtál? Engedd el a frusztrációid ezzel a remek rituáléval:

  • Fogd meg ezt a cetlit és írd fel azokat a dolgokat, gondolatokat, érzéseket, amelyektől legszívesebben megszabadulnál.
  • Helyezd egy fémtányérba/tálcára.
  • Fogj egy gyufát.
  • Gyújtsd meg a gyufát.
  • Az égő gyufa segítségével gyújtsd meg a cetlit.
  • Ne csinálj semmit és ne gondolj semmire, csak nézd a lángokat, amíg ki nem alszanak.
  • Lélegezz fel.

 

Eleged van a bezártságból? A következő könnyed gyakorlattal túllendülhetsz ezen:

  • Tedd le a telefonod.
  • Keresd meg a legkisebb helyiséget a lakásban.
  • Zárkózz be.
  • Tölts el itt 30-60 percet. (Bónusz: kapcsold le a villanyt.)
  • Gyere ki.
  • Élvezd a szabadságot.

 

Hogyan győzzem le a lustaságom? 1. rész

  • Míg ezt a bejegyzést olvasod, gondold át, milyen hasznos dolgot kellene/lehetne csinálnod. Döntsd el, hogy a következő 5-20 percet ennek a tevékenységnek fogod szentelni, utána lelkiismeret-furdalás nélkül visszatérhetsz a képernyő elé. Határozd el, hogy miután ezt végigolvastad, felállsz és nekilátsz. Kezdd el MOST.

Hogyan győzzem le a lustaságom? 2. rész

  • Nem kell legyőzni, majd legyőzi magát, ha nagy lesz a baj.

Hogyan győzzem le a lustaságom? 3. rész

  • Gondold meg, mióta tétovázol már, hányszor kaptál az istenektől haladékot, s nem használod ki! Egyszer már rá kell eszmélned, hogy milyen az a világrend, amelynek része, vagy milyen az a világot kormányzó elv, amelynek kisugárzása vagy, s hogy kimért az időd, és ha kedélyed derítésére nem használod fel, elszalad, s nincs több lehetőség. (Marcus Aurelius)

 

Adj tippeket, hogyan tölthet el valaki teljesen haszontalanul egy órát, a motivációs írások stílusában! Meglátod, megkönnyebbülsz tőle! :D

írta: Pali - Placemakerek

Kutyás karantén

Ha össze kéne foglalnom az életem egy szóban, az a várás lenne. Várok. Várom, hogy haza gyere, hogy enni kapjak, hogy végre pisilhessek, hogy hátha leejtessz valamit főzés közben, hogy megvakard a hasam, vagy éppen a fülem tövét, hogy szólj hozzám, hogy nézz rám.

Már megszoktam, jó így. De mostanában nem értem, furcsa lettél. Állandóan rám nézel és beszélsz hozzám. Már annyit megyünk sétálni, hogy néha nem is kell pisilnem, csak szaglászom zavartan a megszokott helyeket. Ha már ennyire ráérsz valamiért, miért nem a futtatóra megyünk? Mindig húzlak arra, hátha végre veszed a lapot, de te csak megcsóválod a fejed és tovább bóklászunk a megszokott tömbök körül. Furcsa vagy. Néha már azt sem hagyod, hogy délután szundizzak egyet. Felkeltessz, játszani akarsz, meg azt, hogy én foglalkozzak veled.

Nem értelek néha

Hogyan viszonyult a kutyátok ahhoz, hogy állandóan otthon vagytok?
Változott valami a kapcsolatotokban?
Írj te is akár a saját, akár a kutya vagy a póráz szemszögéből egy kis szösszenetet!

kutyas_blgpszt.jpg
írta: Ági - Placemakerek

süti beállítások módosítása