Szomszédok, közösségek, történetek a Miutcánkból.

Te is jártál már így?

Új funkció a Miutcánkban

2020. június 09. - Miutcánk

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk, elkészült a Miben számíthatsz rám funkció!  

giphy_1.gif

….szükséged lett volna egy pici segítségre, mondjuk a biciklid kerekének felpumpálására, de nem volt kéznél segítség? Nyilván ilyennel nem megy az ember fia/lánya szervizbe, meg hát lapos kerékkel hogyan is tehetné?!

...jó lett volna, ha valakitől tanácsot kérhettél volna a kerttel kapcsolatban, de nem volt az ismerőseid között, olyan, aki segíteni tudott volna?

...vagy csak jó lett volna, ha valaki elmondja, hogyan kell új akksit választani a laptopodhoz?

 

No, ezekre a helyzetekre vezettünk be egy új funkciót, ez a MIBEN SZÁMÍTHATSZ RÁM?

 

miben_szamithatsz_ram_3.gif

 

Mostantól lehetőséged van megadni és természetesen felfedezni, hogy a közvetlen lakókörnyezetedben milyen segítségre számíthatsz, ami nem feltétlenül tárgyi segítség, hanem inkább tudás alapú, vagy tapasztalati.

Gondolj csak bele, milyen gyakran keresel a böngésződben ilyen típusú dolgokra rá!
Szerintem a mindennapjaink elég masszív részét teszik ki az ilyen jellegű információszerzések, amik mind arra irányulnak, hogy kinek milyen tapasztalata van egy-egy termékkel kapcsolatban, hogyan kell beállítani valamit, milyen paraméterek alapján kell kiválasztani bizonyos dolgokat, hogyan lehet a csöpögő csapot gyorsan megszerelni, milyen égő kell az íróasztali halogén lámpába, vagy két hasonló között mi a különbség. 

A Miben számíthatsz rám címkre rendszer szabadszavas így szabadon ajánlhatsz fel rajta keresztűlItt tudod kipróbálni!

De örömmel vesszük, ha valaki segít felfújni megfelelő nyomásúra a bicikli kerekét, vagy útmutatást ad abban, hogyan lehet kevesebb hulladékot termelni, vagy környezet-és emberbarátabb terméket választani, de kincset érhet, ha van egy olyan szomszéd,akinél tudsz sos-ben nyomtatni, vagy vigyázni tud a gyermekedre, amíg gyorsan leszaladsz a boltba pár dologért.

Keresd hírlevelünket, amiben részletesen leírtuk, hogyan használhatod a Miben számíthatsz rám? funkciót, próbáld ki és szomszédolj bátran, meglátod, megéri! Ha pedig van kedved, oszd meg velünk az info@miutcank.hu-n tapasztalataidat. :)

 

Fogadj örökbe?

Mindig is volt kutyám. Pontosabban kutyánk. A két mondat közti különbség nagyon is fontos, mert a család közös kutyája meg a veled egy háztartásban élő kutya, aki a nővéredé, de azért a tiéd is, az nem a te kutyád. Tehát nem volt még kutyám. 

A karantén első pár hetében én is kihasználtam a lehetőséget: takarítottam, rendezgettem a lakásomat, megnéztem pár filmet, amire nem volt eddig időm. De amikor már a szerszámos ládában méret szerint tettem rendbe a csavarokat... na az durva volt. Mikor egyértelmű volt már, hogy ez a helyzet még tart egy darabig, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy valamit mégis jó lenne csinálni. Mert valljuk be: 11-kor pizsamában reggelizni és egész nap régi sorozatokat nézni egy idő után kicsit befordít.

Pár hónapja - kissé hirtelen felindulásból - elmentem megnézni egy kutyát, aki egy ideiglenes gazdinál várta már fél éve, hogy valaki befogadja. Nagyon tetszett, de a közös séta alatt, ahogy mesélt róla ideiglenes gazdija, kiderült, hogy nem igazán passzolunk egymáshoz. Azon is elgondolkodtam, hogy az egyetem utolsó félévében kutyát vállalni, amikor azt se tudom, mi lesz pár hónap múlva, nem lenne túl bölcs. Szóval fájó szívvel lemondtam róla, és próbáltam kerülni az örökbefogadós posztokat.

Jött a karantén és hogy, hogy nem, megint elém ugrott egy rakás gazdira váró szegény kutya képe. Mivel a helyzetem változatlan - diplomázó egyetemista, sok különböző munkahellyel - már nem azokat a kutyákat néztem, akik végleges otthont keresnek, hanem olyanokat, akiknek segítene az ideiglenes elhelyezés is. Így találtam rá Korira. SOS kerestek neki befogadót, úgyhogy sok-sok sms, hívás és tanakodás után végül azt se vártam meg, hogy fuvart tudjanak szerezni; a nővéremmel együtt lementünk érte Ózd mellé. img_2999.JPGA gondozók kihozták Korit a menhely elé - külön örültem, hogy nem kell bemenni, mert szívfacsaró látvány lehet 300 gazdátlan kutya egy helyen - és meglepődve konstatáltam, hogy ez a kutya kicsit nagyobb, mint vártam. És egy kicsit ducibb. Sétáltunk kicsit, elbúcsúztak tőle a gondozói és beszálltunk az autóba. Pontosabban hosszas kérlelés után megemeltem a körülbelül 23 kilós kutyát és beraktam a kocsiba. 2,5 óra autózás várt ránk, amit sok megállás szakított meg. Nagy stressz egy állatnak egy ilyen hirtelen váltás; jön valaki, megsimogat, beszél hozzám, majd betesz egy autóba és elvisz. Próbáltam nyugatni, simogattam, de Kori még mindig félt, lihegett és bizony hányt. Nem is egyszer. Boldogan - legalábbis részemről biztosan - érkeztünk meg a lakásomhoz, és jött az első séta. Na most képzeld el, hogy falun éltél, erre 3 óra utazás után a VII. kerület közepén találod magad.

Fontos tudnivaló: Korit megverték, mielőtt a menhelyre került. Hiába szerette a gondozóit és szelídült sokat, egy vadidegen mellett bizony sokszor kirántotta volna a fejét a nyakörvből. Mert hát ki tudja, hova visz ez az ember? 

Például egy lépcsőházba. Lépcső. Az első fordulóig még okés, ott kisebb vitába keveredtünk  arról, hogy muszáj-e tovább menni, de nyertem.

Sajnos az első napot még egy sokkoló esemény zárta: a fürdetés. Ezt szerettem volna kihagyni, de nem lehetett, mert egy rajzfilmfigurához hasonlóan szinte látni lehetett a bűzcsíkot, amit maga után húzott. (Kezdők hibája: végre beemeled a kutyát a kádba, majd rájössz, hogy túl messze van a kutyasampon, ezért egy pillanatra elengeded a már vizes kutyát, és hopp…)

img-3320.JPG

A szobám ajtaja előtt ott volt a kölcsönkapott kis fekhely (egy fele akkora kutyáé), az ajtót természetesen nyitva hagytam. Az ébresztőt reggel hétre állítottam be. 

Sokszor felébredtem éjjel; néztem, hogy hogy van. Ilyenkor Kori is felkelt, és nézte, hogy mit nézek. Többnyire békésen aludtunk. Hétkor magamat meghazudtolva pattantam ki az ágyból, hogy sétálni vigyem, és elmorzsoltam egy könnycseppet, hogy nem csinált semmi olyat a lakásba, amit takarítani kellene. 

Mint egy újdonsült anyuka, kezdek kiborulni, hogy ebből a kutyából 2 napja nem jött ki semmi. Mindenki nyugtat, hogy ez normális, a stressztől van, ha megnyugszik, majd pisil-kakil. Azért én már hívtam az állatkórházat, készenlétben tartottam a segítséget, mert lehet, hogy ő bírja még, de én már nem sokáig. 

Ha egy átlagos péntek este hallottál  valami örömujjongást az Almássy tér felől, az én voltam. Mindenki hülyének nézett, de hát Kori 2 nap után végre könnyített magán, ezért én is megkönnyebbültem.

Szépen, lassan kialakult a napi rutinunk. Már nem a szobám előtt alszik, sőt, az ajtót is becsukom. Mikor megszólal az ébresztőm, Kori az ajtóm elé fekszik. Tudja, hogy legalább kétszer megnyomom a szundit, mielőtt nagy nehezen felkelek és hiába tudom, hogy ott van, néha így is majdnem átesek rajta.

Már nem esik neki az ételnek, leül, várakozva néz, amíg nem jelzem, hogy ehet (Nézd itt nézi!).

img_3077.JPG

Apró hülyeségeknek örül ilyenkor az ember. Mondjuk amikor elcsórja egy másik kutya labdáját, de odahozza neked. 100-ból 10-szer, de az nagy öröm. Vagy amikor tényleg odajön a hívásra. Vagy a harmadikra. 

Mindketten társasági lények vagyunk, és legalább egyikünk mehet játszani a barátaival. Mert lettek azok is. Alma, Zsuzsi, Dexter, Léna, és még sorolhatnám.

Érdekesség a kutyafuttatók kis közösségéről: a kutyák nevét eléggé könnyű kideríteni, de a gazdikét én szinte sose tudom. Kivéve az olyan ikonikus tagokat, mint Margit néni, aki mindig felköszön, ha az erkélyen ücsörgünk.

 Fene se gondolta volna, hogy így megszeretsz egy kutyát, akiről pontosan tudod, hogy nem veled fogja leélni az életét. Egy másik ideiglenes gazdi mondta, hogy ezért nem szabad olyan kutyát választani, akiről azt gondolod, hogy passzolna hozzád. Hát ezt elszúrtam. A másik “bölcsesség” az volt, hogy olyan ez, mint egy nyári szerelem egy fesztiválon. Amikor valakivel nagyon klappoltok, de tudod, hogy mikor ennek vége, ő a világ másik felére fog utazni, ennek ellenére ‘csakazértis’ élvezitek a közösen töltött időt. 

Amikor jött a hír az első gazdijelöltről, egész este sírtam. Hogy adhatnám oda bárkinek Korit? Jött az alkudozás magammal, hogy majd megoldom, mi túl jó páros vagyunk. És akkor ül az ember egyedül, pontosabban a cuki négylábúval a kanapén (mert ezen a ponton már a kanapéra is feljöhet), és magát győzködi. Erről is, arról is. Milyen jó neki velem. Milyen jó lenne neki egy kertes házban. Mennyire szeret engem. Mennyire szeretne minden hétvégén kirándulni. Mennyire szereti a kis barátait. Mennyire jó lenne, ha valaki be tudná vinni a munkahelyére. És még sorolhatnám.

 korival_1.jpg

A mi sztorinknak még nincs vége. Randizgatunk már jelöltekkel, és örülök neki, hogy első alkalommal sem azt néztem, hogy mi nem jó bennük. Hanem azt, hogy jó lenne-e Korinak náluk?

Előfordul persze, hogy az ideiglenes gazdiságból végleges lesz. Én még kitartok az eredeti tervem mellett, keresem az igazit Korinak, addig pedig vigyázok rá.

 

A kutyához kell némi önismeret - gondoltam én. Most már viszont úgy látom, a kutya segít abban, hogy másképp lásd magad. Nagy szavak ezek, de nekem tényleg segített az önreflexióban, persze nem oldotta meg, sőt, kicsit össze is zavarta a magamról alkotott képemet. 

Kérdezték tőlem, hogy mi lesz, ha Korinak állandó gazdija lesz; befogadok egy másik kutyát? Még az is lehet. De kell egy kis idő majd. Mert ilyen jófej kutya nincs még egy. Még ha az agyamra is megy néha. Aki a kis hab testét eldobja, és fetrengve rágcsálja a bokádat. Vagy kihúzza az éppen megkötött cipőfűződet. Akinek denevérfülei vannak, amik a játék során tökéletesen hangszigetelnek. Aki mindenkihez odamegy egy kis simogatásért. Akinek röhögve tudom azt mondani, hogy Korikám nem sok vagy, hanem rengeteg - ő meg csak néz rám és röhög. Aki beleszuszog a füledbe, majd egy váratlan pillanatban azt is megcsócsálja, de csak úgy kedvesen.

kutya1.jpg

Ideiglenes gazdinak lenni nagy élmény. Te vagy az állomás a menhely és a szerető, végleges otthon között. De nem csak parkol nálad a kutya, hanem kivirul, és megmutatja az igazi személyiségét.

Voltál már ideiglenes befogadó? Vagy te már megtaláltad a kutya/cica párodat? Meséld el a legjobb sztoritokat!

 

Mielőtt belevágsz, gondold át!

Mielőtt elkezded vadul böngészni az ideiglenes vagy végleges örökbefogadásra váró kutyusok képeit, gondolkodj.

Mit tervezel a következő 10-15 évben? Mert ha szerencsés vagy, akkor addig neked bizony mindig lesz valaki, akiért felelősséget vállalsz. Ez nem jelenti azt, hogy sosem bulizhatsz többé, nem alhatsz hétvégén sokáig, vagy nem utazhatsz sehová. Csak mindig ott lesz a fejedben, hogy addig ő hol van?

  • Ki eteti?
  • Ki sétál vele?
  • Elég jófej a főnököm, hogy bevigyem az irodába?
  • Kutyabarát a szálloda?
  • Ha baja esik, tudom kezeltetni?

Nagy, ijesztő kérdések ezek, legalábbis nekem. Másoknak meg magától értetődik. Ezért is gondold át, hogy te melyik csapatba tartozol. �

írta: Dalma, a Placemakerek csapatából

Zalán, köszi a segítséget az írásban! :)

„Damjanichban hallottam” – Boltosok a környékemen

A járványhelyzetben elkezdtek érdekelni a közeli élelmiszerboltosok; így elhatároztam, hogy az utca felfedezését kiegészítem mini-interjúkkal.

A Damjanich utca, ahol lakom, a környék egyik legrendezettebb, csinos, hangulatos útja, melyen nagyon kellemes végigsétálni. Mivel nemrég költöztem a hetedik kerületbe (éles környezeti váltás: a másodikból), szépen lassan elkezdtem felfedezni az utcában lévő üzleteket, éttermeket, és élveztem a környezetváltozás újdonságát. A járványhelyzetből kifolyólag elkezdett érdekelni az utcában dolgozó élelmiszerboltosok sorsa is; ezért határoztam el magamat, hogy az utca felfedezését kiegészítem olyan mini-interjúkkal, melyek által egy kis betekintést nyerhetünk a kereskedelemben dolgozók „karantén-napjaiba”.

„A törzsvásárlók tartják bennünk a lelket” – Endre, vietnámi vegyesbolt

A Bajza utcával szemben található egy vietnámi vegyesüzlet, amire még a lakótársam hívta fel a figyelmet, miszerint szinte mindent megtalálni viszonylag alacsony áron. A boltban – még ha talán nem is a legolcsóbb ázsiai üzlet – nem is csalódtam. Valóban rendkívül széleskörű a választék, a háztartási cikkek, valamint a legszükségesebb élelmiszerek pedig nagyon kedvező áron érhetőek el.

„Ha én pánikolok, akkor már tényleg nagy a baj”

– mondta nekem az egyik pénztárosnő, miután egy csokit nem vett észre a végösszeg kiszámolása után (mert nem tettem fel a kosaramat a pultra). A szellemes mondat érezhetően kicsit az egész járványhelyzetre vonatkozott. Nem tudom megmagyarázni, de valahogyan az egész közeg nagyon barátságosnak tűnt, és az üzlet mellett szimpatikussá váltak az ott dolgozók is. Egyértelmű volt, hogy ebben a boltban megpróbálkozom az interjúkészítéssel. Először az említett pénztárosnőt szerettem volna felkérni egy rövid riportra, de kijelentette, hogy nincs olyan sok mondanivalója: bejön a boltba, dolgozik, aztán hazamegy, és semmi izgalom nincs az egészben, mert a bolt nagyjából üres a járványhelyzet óta. A válasz karakán volt és kissé drámai, de a hölgy azonnal fel is oldotta a helyzetet és a főnökéhez irányított, aki „majd úgy is szívesen beszél”.

zalan3.jpg

A bőbeszédű üzletvezető, Endre (aki valóban készségesen vállalta a rövid interjút) árnyalta is kicsit a képet. Habár szerinte is lényegesen csökkent a forgalom, azért még jönnek be vevők, a törzsvásárlókra pedig mindig lehet számítani. „Főleg ők tartják bennünk a lelket, meg a forgalmat is” – mesélte a boltvezető, aki az interjú közben is odaköszönt egy arra sétáló törzsvásárlójuknak. Azt mondta, hogy a legtöbbükkel kialakult egy személyes kapcsolat, és „el lehet velük hülyéskedni, megkérdezik, hogy vagyunk, mi újság van, teljesen családias a légkör”. A vírustól való félelmeket tekintve Endre azt mondta, hogy mint minden embernek, neki is vannak félelmei.

„Én nem a járványtól félek igazából, hanem inkább a gazdasági következményektől, mert nyilván már lehet is érezni, de még csak most jön a java, ebben biztos vagyok”

Tovább

ELEGED VAN?

Én is szerettem volna sok mindent csinálni a karantén alatt. De nem ment. Rossz érzéseim támadtak. Aztán elkezdtem röhögni magamon, az mindig jót tesz.

 

Eleged van? Úgy érzed, a saját gondolataidban ragadtál? Engedd el a frusztrációid ezzel a remek rituáléval:

  • Fogd meg ezt a cetlit és írd fel azokat a dolgokat, gondolatokat, érzéseket, amelyektől legszívesebben megszabadulnál.
  • Helyezd egy fémtányérba/tálcára.
  • Fogj egy gyufát.
  • Gyújtsd meg a gyufát.
  • Az égő gyufa segítségével gyújtsd meg a cetlit.
  • Ne csinálj semmit és ne gondolj semmire, csak nézd a lángokat, amíg ki nem alszanak.
  • Lélegezz fel.

 

Eleged van a bezártságból? A következő könnyed gyakorlattal túllendülhetsz ezen:

  • Tedd le a telefonod.
  • Keresd meg a legkisebb helyiséget a lakásban.
  • Zárkózz be.
  • Tölts el itt 30-60 percet. (Bónusz: kapcsold le a villanyt.)
  • Gyere ki.
  • Élvezd a szabadságot.

 

Hogyan győzzem le a lustaságom? 1. rész

  • Míg ezt a bejegyzést olvasod, gondold át, milyen hasznos dolgot kellene/lehetne csinálnod. Döntsd el, hogy a következő 5-20 percet ennek a tevékenységnek fogod szentelni, utána lelkiismeret-furdalás nélkül visszatérhetsz a képernyő elé. Határozd el, hogy miután ezt végigolvastad, felállsz és nekilátsz. Kezdd el MOST.

Hogyan győzzem le a lustaságom? 2. rész

  • Nem kell legyőzni, majd legyőzi magát, ha nagy lesz a baj.

Hogyan győzzem le a lustaságom? 3. rész

  • Gondold meg, mióta tétovázol már, hányszor kaptál az istenektől haladékot, s nem használod ki! Egyszer már rá kell eszmélned, hogy milyen az a világrend, amelynek része, vagy milyen az a világot kormányzó elv, amelynek kisugárzása vagy, s hogy kimért az időd, és ha kedélyed derítésére nem használod fel, elszalad, s nincs több lehetőség. (Marcus Aurelius)

 

Adj tippeket, hogyan tölthet el valaki teljesen haszontalanul egy órát, a motivációs írások stílusában! Meglátod, megkönnyebbülsz tőle! :D

írta: Pali - Placemakerek

Kutyás karantén

Ha össze kéne foglalnom az életem egy szóban, az a várás lenne. Várok. Várom, hogy haza gyere, hogy enni kapjak, hogy végre pisilhessek, hogy hátha leejtessz valamit főzés közben, hogy megvakard a hasam, vagy éppen a fülem tövét, hogy szólj hozzám, hogy nézz rám.

Már megszoktam, jó így. De mostanában nem értem, furcsa lettél. Állandóan rám nézel és beszélsz hozzám. Már annyit megyünk sétálni, hogy néha nem is kell pisilnem, csak szaglászom zavartan a megszokott helyeket. Ha már ennyire ráérsz valamiért, miért nem a futtatóra megyünk? Mindig húzlak arra, hátha végre veszed a lapot, de te csak megcsóválod a fejed és tovább bóklászunk a megszokott tömbök körül. Furcsa vagy. Néha már azt sem hagyod, hogy délután szundizzak egyet. Felkeltessz, játszani akarsz, meg azt, hogy én foglalkozzak veled.

Nem értelek néha

Hogyan viszonyult a kutyátok ahhoz, hogy állandóan otthon vagytok?
Változott valami a kapcsolatotokban?
Írj te is akár a saját, akár a kutya vagy a póráz szemszögéből egy kis szösszenetet!

kutyas_blgpszt.jpg
írta: Ági - Placemakerek

Online Szomszédfesztivál

Az egyetlen fesztivál, ami tuti nem marad el!

Hogy vagytok? Gyertek picit közelebb!

10 NAPOS ONLINE SZOMSZÉDFESZTIVÁLRA VÁRUNK BENNETEKET MÁJUS 22-TŐL!

 

Annyi minden történt az elmúlt két hónapban! A sok nehézség mellett rengeteg jó dologgal is találkoztunk: az otthonunk közvetlen környezetében eltöltött szabadidő, a segítő szándék, a megnövekedett online töltött idő, mind olyan felfedezésekkel és tapasztalatokkal szolgáltak, amit érdemes átgondolni. Mi az, amit érdemes megőrizni ebből az időszakból, ami élhetőbbé teszi a várost és közelebb hozza az egy környéken lakókat? A kényszerű távolságtartás vagy éppen az összezártság olyan élmény, amit fel kell dolgozni, a feszültséget valahogy ki kell engedni…

Ezért találtuk ki az Online Szomszédfesztivált. 10 napon át játékokkal, kihívásokkal, beszélgetésekkel és online workshopokkal várunk mindenkit, aki egyedül érzi magát, kalandra vágyik, szeretné megosztani a gondolatait vagy csak kíváncsi arra, hogy mi van a többiekkel. Legyünk együtt egy fesztiválon, ami tuti nem marad el!

Az Online Szomszédfesztivál a Miutcánk és a Placemakerek együttműködésében született. A Placemakerek városi közösségépítéssel foglalkoznak, a csapat a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakára járó fiatalokból verbuválódott. Ők lesznek a fesztivál eseményeinek játékmesterei és moderátorai. Öröm volt együtt dolgoznunk, mert mind hiszünk abban, hogy közösségi kezdeményezésekkel és élményekkel le lehet győzni a nem kívánt távolságokat.

PROGRAMOK

 

TÖRTÉNETEK ÉS BESZÉLGETÉSEK

 

A fesztivál ideje alatt történeteket, beszámolókat olvashatsz és írhatsz az elmúlt két hónap jó és rossz élményeihez kapcsolódóan a Miutcánk facebook-oldalán és itt a blogon.

 julikarszalag.jpg

***↡ részletes programok ↡***

 

Tovább

Gyere picit közelebb

…no nem fizikailag, egyelőre csak gondolati síkon.

A helyzet az, hogy azt a tendenciát látom, hogy kezdünk a napi rutin szempontjából egyre inkább hozzászokni ehhez az új helyzethez. Sikerült átalakítanunk a szokásainkat, az időbeosztásunkat és szép lassan megtanulunk segítséget kérni és elfogadni is, ami a napi intézendőket illeti.Viszont… viszont azt is látom, hogy mentálisan egyre nagyobb kihívás viselni ezt az egészet, rólam legalábbis mindenképpen elmondható. Az újdonság jellege kezd lecsengeni a dolognak, és szivárog be a valóság-szag.

Én is az első hullámos munkaelvesztők között találtam magam egyik pillanatról a másikra, ami nem csak egzisztenciális szorongást okozott, hanem önértékelési problémákat is gerjesztett.

A megnövekedett -és többnyire internetezéssel töltött- szabadidő és a social média nem feltétlenül a legjobb barátunk ezekben az időkben (sem). A hamis képek festésének ipara ezúttal sem hanyatlik: a tökéletes kenyércsodák, gyönyörű Insta-otthonok és kamu mindenrendbenvan kontentek most is özönlenek, és ezek közül egyik sem tesz túl jót az ember önértékelésének.

Mert én szarul vagyok. Csumás hajjal fekszem a kábé-tiszta pizsamámban, így 11 felé, amin azért az előző esti beborozásból fakadó kis vörös pettyek megmutatják magukat a reggeli napsütésben. És én utálom. Most a napsütést is utálom. Semmihez nincs kedvem és egy kicsit minden idegesít. Vagy nagyon. Feleslegesnek érzem magam és túl fáradtnak ahhoz, hogy új célokat találjak. És ez így megy napok óta.

via GIPHY

 

Ellenben ami jó ebben a karanténosdiban, az az, hogy most ér szarul lenni. Nem titok: nem ez az első mélypontom. Viszont most ki lehet mondani, ki lehet írni, le lehet videózni és nem érzi magát az ember egy különc kis szemétkupacnak. Mert most a legtöbben kicsike szemétkupacok vagyunk. És nem, ez nem a „szomszéd tehene is” szituáció, nem káröröm. Egyszerűen csak jó, hogy van egy közösség, aki megérti, átérzi, átéli. Most, együtt, egy időben, ugyanúgy.

És idővel rájöttem arra is, hogy ez az egyetlen kiút ebből a sz@rságból.
A közösség.
Ti, emberek.

Mert ezért vagyunk leginkább megvadulva. Nem csak a munka, pénz, programok, tervek hirtelen jött hiánya miatt, hanem a kapcsolatok és érintkezések megcsappanása miatt.

Erről kezdtünk párbeszédet itt a Miutcánkon belül is, és emiatt döntöttünk úgy, hogy a hangot kicsit személyesebbre vesszük veletek. Mert egy közösség vagyunk, és érdekel minket, hogy mi van veletek, szeretnénk rólatok tudni és szeretnénk, ha egymásnak is segítenétek. Tippekkel, ajánlókkal vagy egyszerűen csak a hogylétetek megosztásával.
Beszélgessünk!

Na, most hogy érzed magad? Jössz egy kicsit közelebb? 

Orsi
- Miutcánk 

 

via GIPHY

 

3+1 tipp, a fűtési költségek csökkentésére

A Zöldotthon és a Miutcánk megoldásait használva apró lépésekben csökkenthetjük a lakásrezsi költségeit és tehetjük fenntarthatóbbá otthonunkat.

Egy átlagos háztartás a felhasznált összes energia csaknem háromnegyedét a fűtésre fordítja. Egy kis odafigyeléssel azonban könnyen csökkenthetjük a fűtési költségeinket.

Képtalálatok a következőre: szauna freezing

1. Megfelelő hőmérséklet a megfelelő szobára

A kellemes közérzethez, a nappaliban 20, a gyerekszobában 22, míg a hálóban 18ºC ajánlott. Alapszabály, hogy csak ott, és annyit fűtsünk, ahol és amennyire éppen szükséges. Ha napközben hosszabb időre elmegyünk otthonról, érdemes alacsonyabbra állítani a termosztátot, vagy elzárni a radiátorokat, letekerni a konvektort. Ellenőriztessük minden évben szakemberrel a kazánt, a cirkót és a konvektorokat, az elvégzett karbantartással így akár 5-10 százalékot is megtakaríthatunk a fűtés költségeiből. (a fűtőberendezések légtelenítése se maradjon el ilyenkor, ha pedig még nem történt a fűtési rendszerek beszabályozása, akkor azt se felejtsük el…)

Mindehhez szakembereket, vagy egy segítőkész szomszédot találhatunk a környékünkön is.

2. A pára is segíthet

Ha elég párás a levegő, akkor az alacsonyabb hőmérsékletet is melegnek érezhetjük, így érdemes figyelmet fordítani a párásításra. (azonban túlzásba sem szabad vinni, mert akkor egyes esetekben elindulhat a penészképződés) Ha naponta kétszer 3-5 percig szellőztetünk kitárt ablakokkal, akkor az elhasznált levegő gyorsan és tökéletesen kicserélődhet a kinti friss levegőre. A hosszú ideig résnyire nyitva hagyott ablakokkal az ellenkezőjét érjük el: az utcát fűtjük, és a szoba kihűl.

3. Függöny!

Az ablakokon besütő nap energiája télen is jól hasznosul, naplemente után azonban lehűl az ablakfelület, ezért húzzuk be a függönyt, eresszük le a redőnyt. Ne rakjuk körbe bútorokkal a fűtőtestet, és ne lógjon rá a függöny, mert így megakadályozzuk a meleg levegő áramlását, ez utóbbi tűzveszélyes is lehet. (háziasszonyoknak javasoljuk: van, aki téli, azaz rövidebb, és nyári, azaz hosszabb függönyöket használ, annak függvényben, hogy van e fűtés vagy nincs)

+1 Hőtükör

Tegyünk hőtükrös fóliát a radiátorok mögé (ha a külső oldalfal hőszigetelése még nem készült el), így a fűtési energia akár 5-6 százalékát is megtakaríthatjuk.

Képtalálatok a következőre: hőtükör fólia radiátor

Hasznos használt cuccok a Miutcánkon!

Tele a lakás már nem használt holmikkal?  Ne dobd ki, inkább add tovább!

Különösen Karácsony után, elő-előkerülnek olyan tárgyak, amikre nekünk nincsen szükség, esetleg kaptál még egy ugyanolyan kenyérpiritót valamelyik rokontól...

Nem használt eszközeid sokféleképpen hasznosíthatod a Miutcánkon, ezeket a megoldásokat vettük sorra.

Egyszerű bejegyzés

Használd ki a Miutcánk adta lehetőségeket és a még jó állapotú tárgyaidat ajánld fel, add el vagy cseréld el valamire szomszédaiddal!
Írj egy rövid bejegyzést a Miutcánk üzenőfalára a felajánlott tárgyról, amelyről azonnal értesülni fog az összes szomszédod!
kezdemenyezesed_hozzajuk_jut_el.JPG


Ha szeretsz nagyban gondolkodni és szervezkedni, a Miutcánkon keresztül erre is lehetőséged van!

Garázsvásár

Fogj össze szomszédaiddal és bonyolítsatok le közösen egy garázsvásárt, ahova a környékről mindenki elhozahatja régi cuccait, hogy azokat eladja vagy másra cserélje! Ez amellett, hogy kiváló hétvégi program és másoknak is örömet okoztok, rengetget tesztek a környzetetekért és a pazarlás ellen.

Itt azt is rögtön láthatog, hogy kik jelezték, hgy érdekli őket egy garázsvásár: https://miutcank.hu/#/kornyekem/garázsvásár

woman-wearing-coat-holding-book-2115426_1.jpg

Gyűjtés

Nézz körül, van-e a környékeden családsegítő szolgálat vagy más szervezet, akik szívesen fogadnak adományokat! Könyveknek például óvodák, iskolák vagy közkönyvtárak biztosan nagyon örülnek. Egyretöbb helyen adományboltok is várják a felajánlásokat.
Kérdezd meg a szomszédokat, hogy tudnak-e olyan szervezetről, ami örömmel vár felajánlásokat!

 

Neked nem kell, másnak érték!

Kedvet kaptál, hogy felajánlj valamit vagy garázsvásárt szervezz?
Vágj bele, szólj a szomszédaidnak!

5 tipp a biztonságosabb otthonért

Ha jóban vagy a szomszéddal az nem csak akkor jöhet jól, ha kölcsön kell kérni a fűnyírót vagy a lombfúvót.

 

1. Ne hagyd a kulcsot a lábtörlő alatt!

Talán magától értetődőnek tűnik, hogy nem szabad a kulcsot az ablakpárkányon, a lábtörlő alatt vagy egy virágcserépben hagyni, azonban sokaknál az egyszerűség felülírja az észszerűséget. Hiába gondolnánk, hogy ott nem lelhet rá más, egy rutinos betörő számára nem jelent gondot annak megtalálása.

sblog001_key-under-mat.jpg

2. Használj riasztó- vagy kamerarendszert!

Riasztóberendezést ma már szinte minden újépítésű házba beszerelnek – a kérdés csak az, hogy használja-e az adott lakó? Sokan csak hosszabb, egy-két napos távollétek idejére riasztják be a lakást, pedig a betörések átlagos időtartama összesen kb. 10-15 perc. Bőven elég tehát, hogy egy gyors bevásárlás idejéig hagyjuk el a házat, kikapcsolt riasztórendszer mellett bárki könnyűszerrel behatolhat.

Ha már beszerelted, miért ne használnád?

3. Használj okosvilágítást vagy időzített kapcsolót!

Ha hosszabb időre tervezel elutazni, érdemes lehet beszerezni néhány időzített kapcsolót vagy okosizzót, melyekkel az a látszat kelthető, hogy valaki épp otthon van. Sok áruházban kaphatók TV-szimulátorok is, melyek különböző villódzó fényekkel keltenek olyan hatást, mintha valaki TV-t nézne a lakásban. Mindezeket persze csak holtterekbe vagy behúzott függöny mellett van értelme használni, másképp könnyen fény derül a trükkre.

evening-4494814_960_720.jpg

4. Ne írd ki Facebookra, hogy elutazol!

Ismét egy látszólag triviális tipp: ne újságold el mindenkinek a közösségi média felületein, hogy nyaralni mész. Csábító lehet a bőröndökkel készült szelfi és a reptéri checkin poszt az utazás előtt vagy a strandon készült képek a nyaralás alatt, de még rosszabb úgy hazaérni, hogy betört az ablak és üres a lakás.

5. Légy jóban a szomszédaiddal!

Ha jóban vagy a szomszédaiddal, az nem csak akkor jöhet jól, ha kölcsön kell kérni a fűnyírót vagy a lombfúvót. Megbízható szomszédunk segítségét kérhetjük akkor is, ha elutazni készülünk – megkérhetjük, hogy pár naponta ürítse ki a postaládát, húzza be a kukát, kapcsolgassa a lámpákat vagy húzza el a függönyt és a redőnyöket. Ezek mind olyan apróságok, melyek nem kerülnek ugyan semmibe, de mégis elriasztják a rossz szándékú leskelődőket. Természetesen már az is megnyugtató lehet, hogy tudod, figyelnek a házadra és értesítenek, ha bármi történik – a szívességet pedig bármikor viszonozhatod, hidd el, neki is jól fog esni!

party-hacks.jpg