A Damjanich utca, ahol lakom, a környék egyik legrendezettebb, csinos, hangulatos útja, melyen nagyon kellemes végigsétálni. Mivel nemrég költöztem a hetedik kerületbe (éles környezeti váltás: a másodikból), szépen lassan elkezdtem felfedezni az utcában lévő üzleteket, éttermeket, és élveztem a környezetváltozás újdonságát. A járványhelyzetből kifolyólag elkezdett érdekelni az utcában dolgozó élelmiszerboltosok sorsa is; ezért határoztam el magamat, hogy az utca felfedezését kiegészítem olyan mini-interjúkkal, melyek által egy kis betekintést nyerhetünk a kereskedelemben dolgozók „karantén-napjaiba”.
„A törzsvásárlók tartják bennünk a lelket” – Endre, vietnámi vegyesbolt
A Bajza utcával szemben található egy vietnámi vegyesüzlet, amire még a lakótársam hívta fel a figyelmet, miszerint szinte mindent megtalálni viszonylag alacsony áron. A boltban – még ha talán nem is a legolcsóbb ázsiai üzlet – nem is csalódtam. Valóban rendkívül széleskörű a választék, a háztartási cikkek, valamint a legszükségesebb élelmiszerek pedig nagyon kedvező áron érhetőek el.
„Ha én pánikolok, akkor már tényleg nagy a baj”
– mondta nekem az egyik pénztárosnő, miután egy csokit nem vett észre a végösszeg kiszámolása után (mert nem tettem fel a kosaramat a pultra). A szellemes mondat érezhetően kicsit az egész járványhelyzetre vonatkozott. Nem tudom megmagyarázni, de valahogyan az egész közeg nagyon barátságosnak tűnt, és az üzlet mellett szimpatikussá váltak az ott dolgozók is. Egyértelmű volt, hogy ebben a boltban megpróbálkozom az interjúkészítéssel. Először az említett pénztárosnőt szerettem volna felkérni egy rövid riportra, de kijelentette, hogy nincs olyan sok mondanivalója: bejön a boltba, dolgozik, aztán hazamegy, és semmi izgalom nincs az egészben, mert a bolt nagyjából üres a járványhelyzet óta. A válasz karakán volt és kissé drámai, de a hölgy azonnal fel is oldotta a helyzetet és a főnökéhez irányított, aki „majd úgy is szívesen beszél”.
A bőbeszédű üzletvezető, Endre (aki valóban készségesen vállalta a rövid interjút) árnyalta is kicsit a képet. Habár szerinte is lényegesen csökkent a forgalom, azért még jönnek be vevők, a törzsvásárlókra pedig mindig lehet számítani. „Főleg ők tartják bennünk a lelket, meg a forgalmat is” – mesélte a boltvezető, aki az interjú közben is odaköszönt egy arra sétáló törzsvásárlójuknak. Azt mondta, hogy a legtöbbükkel kialakult egy személyes kapcsolat, és „el lehet velük hülyéskedni, megkérdezik, hogy vagyunk, mi újság van, teljesen családias a légkör”. A vírustól való félelmeket tekintve Endre azt mondta, hogy mint minden embernek, neki is vannak félelmei.
„Én nem a járványtól félek igazából, hanem inkább a gazdasági következményektől, mert nyilván már lehet is érezni, de még csak most jön a java, ebben biztos vagyok”
